Az erőszakmentes kommunikáció útjai: egy rövid történet

Az erőszakmentes kommunikáció eszközrendszerének megalapozása és kidolgozása Marshall B. Rosenberg nevéhez fűződik. Könyvében az erőszakmentes kommunikáció (EMK) fogalmat találod meg én azonban a későbbiekben az asszertív, illetve önérvényesítő kommunikációt is szinonimaként fogom használni. Rosenberg amerikai pszichológus volt, 1934-ben Ohioban született és 2015-ben Új-Mexikóban halt meg. 

Rosenberg Detroit azon részén nőtt fel, ahol a konfliktusok, veszekedések, összezördülések mindennaposak voltak. Éppen ezért már nagyon korán elkezdte tanulmányozni a kommunikációs lehetőségeket. Olyan alternatívában gondolkodott, amely az erőszak helyett békés megoldást kínál. Pályafutása során 50 könyvet adott ki, ezek közül a leghíresebb „A szavak ablakok vagy falak” (eredeti cím: Nonviolent Communication: A Language of Life). A művet több, mint 30 nyelvre lefordították és legalább egymillió példányban kelt el. Ebben leírja az erőszakmentes kommunikáció, vagyis az asszertivitás lényegi elemeit. Elmélete számos kommunikációs szakember munkásságát megalapozta, mindemellett ennek a kurzusnak is több pontja az ebben a könyvben leírtakon alapul.

Rosenberg kezdetben az erőszakmentes kommunikáció, vagyis az EMK módszerét arra használta, hogy állami iskolákban tanuló diákok kommunikációs képességeit fejlessze. Később megalapította az Erőszakmentes Kommunikációs Központot. Élete során világszerte tarott EMK workshopokat, nemzetközi képzéseket. Emellett békeprogramokat kezdeményezett olyan háború sújtotta övezetekben, mint Nigéria, Indonézia, Malajzia, Sri Lanka.

Az asszertivitás

Az asszertív kommunikáció nem más, mint egy tanulható kommunikációs készség, viselkedési vagy gondolkodási mintázat. Az asszertíven kommunikáló személy magabiztosan, saját érzéseit, igényeit és szükségleteit tudatosítva nyilvánul meg. További ismertetőjegye, hogy érzelmileg nehéz szituációban is képes helytállni, emellett pedig képes arra, hogy meghallgassa, felfedezze és megértse a másik fél érzéseit, igényeit. Az asszertíven kommunikáló személynek az a célja, hogy úgy oldja meg a konfliktust, hogy közben minden résztvevő igényét szem előtt tartsa. Mindezt pedig úgy teszi, hogy nem hódol be, nem akar dominálni a másik fél felett.

Az asszertivitás kulcsszavai tehát a magabiztosság, igényeink, érzéseink megfogalmazása, másik fél megértése és közös álláspont kialakítása. A kurzus leckéiben elsősorban ezekkel a kulcsszavakkal és gyakorlati jelentőségükkel fogsz találkozni, ezek kalauzolnak majd az asszertivitás felé vezető úton.

4 lépés az asszertivitás felé

Hogy még egy picit közelebb kerüljünk az erőszakmentes kommunikációhoz, nézzük meg, hogy Rosenberg szerint milyen négy lépést kell követni ahhoz, hogy mindez megvalósuljon.

Ez a négy, különálló lépés adja meg a formáját, a keretét mondanivalónknak. Azonban azért nehéz mindezt alkalmazni, mert évtizedeken át berögzött hagyományokon szeretnénk változtatni, ráadásul nem csak a beszédmódunknak, hanem a gondolkodásunknak is meg kell változnia. Ebben a leckében csak az a cél, hogy lásd milyen tényezők alkotják az erőszakmentes kommunikáció alapjait, a gyakorlati lépések később következnek.

Az első lépés a megfigyelés minősítés nélkül. Vagyis ez az a fázis, amikor a másik félnek elmondom, hogy mi az indíték, ami miatt a beszélgetést kezdeményezem. A megfigyelés fázisban kijelentésemnek nem lehet semmiféle megfélemlítő felhangja. Hogy érthetőbb legyen, íme egy példa. A szituáció szerint Albert már a moziban van, mikor megérkezik Bettina. Mit mondhat ilyenkor Albert? Mondhatja azt, hogy „Már megint elkéstél!”. Ebben a mondatban van minősítés, és ha a hangsúly is erőteljes, akkor garantált, hogy a mozi utáni vacsora sem fog igazán jó hangulatban telni. Albert ha csak minősítés nélkül szeretne kommunikálni, akkor az előző mondat helyett ezt mondja: „Húsz perccel a filmkezdés után érkeztél”. Nem ítélkezik, csak a tényekre szorítkozik.

Rosenberg szerint a második lépés az, hogy érzéseinket értelmezés nélkül fejezzük ki. Ilyenkor hangot adunk érzelmeinknek, azonban ezeket az érzelmeket nem értelmezzük.  Ilyen érzés lehet az ijedtség, az öröm, a megindultság, a csalódás, a zaklatottság vagy a bánat. Ha például Albert hazajön a munkahelyéről és azt mondja Bettinának, hogy „úgy érzem, mellőz a főnököm”, akkor ugyan kifejezi érzését, de értelmezést is sző bele, hiszen a főnök viselkedéséről van szó. Helyette azt kellene mondania, hogy „elbizonytalanodtam, szeretném, ha megbecsülnének”. Ebben a második verzióban már nem szerepel értelmezés sem.

Harmadik lépésként haditervek helyett a szükségletek megfogalmazása a cél. Ez úgy valósítható meg, hogy elmondom milyen szükséglet, igény áll az érzésem mögött. Ez lehet odafigyelés, szabadság, biztonság, önállóság vagy éppen az értelem iránti igény. Hogy érthetőbb legyen, ehhez is adok egy példát. Bettina állandóan egyedül végzi a házimunkát. Már többször szólt Albertnek, hogy segítsen kivinni a szemetet vagy felporszívózni. Albert megígérte, hogy segít, de általában megfeledkezik róla. Ilyenkor Bettina két utat választhat. Az egyik lehetőség, hogy dühöng, kiabál vagy éppen szó nélkül motoszkál a házban és Albert hiába kérdezi mi a problémája, csak motyogva azt ismételgeti, hogy „semmi”. A másik lehetőség, ha Bettina megfogalmazza, hogy mire van szüksége. Ez így hangzik: „kétségbe vagyok esve, mert több segítségre lenne szükségem”. Ebből a mondatból Albert jóval több információt kaphat, hiszen megismeri Bettina érzését és szükségletét is.

A negyedik lépés elméletben nem tűnik nagyon bonyolultnak, azonban gyakorlatban tényleg csak akkor tudjuk bevetni, ha gyakoroljuk, átgondoljuk használatát. Mégpedig azt, hogy követelés helyett kéréseket fogalmazzunk meg. Albert nem szereti, hogy Bettina mindig szanaszét hagyja a kávésbögréket reggelente. Mondhatja azt, hogy „tarts nagyobb rendet!”, de ha igazán asszertív szeretne lenni, akkor a követelés helyett inkább úgy fogalmaz, hogy „arra kérlek, pakolj el magad után”. Ha Albert ez utóbbi fordulatot választja, kisebb eséllyel indul veszekedéssel a nap.

Összefoglalás

Ebben a leckében megismerhetted az erőszakmentes kommunikáció atyját, Marshall B. Rosenberget. Ha mélyrehatóbban szeretnél foglalkozni a témával, az ő munkássága, könyvei nagyon nagy segítségedre lesznek. Elméletéből kiindulva bemutattam Neked az erőszakmentes kommunikáció négy lépését, amely első olvasatra lehet, hogy töménynek és nehéznek tűnik, de ezek adják alapját a későbbieknek. Ne aggódj, innentől kezdve gyakorlati példákon és saját tapasztalásaidon keresztül ismerheted meg az ezekhez kapcsolódó kommunikációs fogásokat.

A következő leckében találsz egy tesztet, amellyel le tudod mérni, hogy most, mielőtt belevágsz a képzésbe, mennyire vagy asszertív. Tippem, hogy a kitöltött tesztet tedd el, és töltsd ki újra fél-, illetve egy év múlva. Látni fogod, hogy miben változtál! Készen állsz?