Az önismeret távlatai: tükrözés és megértés

A lecke felépítéséhez sok ötletet és inspirációt merítettem Vera F. Birkenbihl Kommunikációs gyakorlatok című könyvéből. Ennek a könyvnek a bevezetőjében egy klassz tanmese olvasható, amely nagyon jól szemlélteti azt, hogy miért fontos az önértékelésünk, milyen hatással van ez a mindennapi kommunikációnkra. Ebben a mesében Leó, az oroszlán a főhős. Leó a sztyeppén sétálgat, és először találkozik a vadnyúllal. Kihúzza magát és mély, öblös hangján ezt kérdezi a nyúltól:

–          Ki az állatok királya?

 – Természetesen Felséged! – válaszolja neki a nyúl.

Az oroszlán megy tovább, találkozik gazellával, szarvassal, zebrával, zsiráffal. Minden esetben ugyan így zajlik a beszélgetés. Végül az elefánt jön vele szembe. Természetesen neki is ugyan azt a kérdést teszi fel.

–          Ki az állatok királya?

Erre azonban az elefánt nem válaszol, csak hatalmas mellső lábát felemeli és az oroszlán fejére teszi. A hatalmas súlytól az oroszlán szinte elsüllyed a homokban. Az elefánt pedig tovasétál. Az oroszlán kimászik a homokból és csak ennyit mond:

–          Már kérdezni sem szabad?

A tanmese szemlélteti, hogy az állatok milyen önképpel rendelkeznek. Az oroszlán biztos abban, hogy a nyúlnál, a gazellánál, a szarvasnál, a zebránál, a zsiráfnál jobb, erősebb, értékesebb. Ráadásul ennek az önképnek megfelelően cselekszik. Azonban az önképével az a probléma, hogy hamis és az elefánttal való találkozásnál ez be is igazolódik. Az elefánt nem hitte el neki mindezt, ezért simán „átsétált” rajta. Nagyon fontos szabály, hogy ha a kommunikáció során az egyik fél önértékelése sérül, az teljes mértékben hatással van a kommunikáció végkimenetelére. Példánkban az oroszláné egyértelműen sérült, hiszen az elefánt úgy átgázolt rajta, hogy szinte észre sem vette.

Mi az az önkép?

Önképpel mindannyian rendelkezünk, ezt úgy alakítjuk ki saját magunkról, hogy összehasonlítjuk magunkat másokkal. Ilyen összehasonlításokat állandóan végzünk, olykor tudatosan, olykor mindenféle tudatosság nélkül. Általában az összehasonlítás az egyetlen eszközünk, amellyel információt tudunk szerezni saját magunkról. Ha például valamilyen új dolgot csinálunk, szükségünk van a külvilág jelzéseire, hiszen ebből tudjuk megítélni, hogy jó úton járunk-e.

Az biztos, hogy az önképünk kialakítása nem egyszerű, és ha nem egyezik a valósággal, az a kommunikáció gátja lehet. Példánkban az oroszlán felülértékeli saját magát. Ezért fontos, hogy az önképünk, az önbecsülésünk megfelelő legyen, hiszen az első lépést jelenti az asszertivitás irányába.

Az önkép pedig azért fontos, mert sikeres kommunikáció csak akkor lehetséges, ha segítek a másiknak abban, hogy önértékelése ne sérüljön, megőrizhesse vagy javíthassa azt. Ha pedig rontani szeretném a másik fél önértékelését, akkor beszélgetésünk küzdelemmé alakul át.

 Az önképünk vizsgálatához gyakorlati feladatokon keresztül segítelek hozzá.