Ugyan konkrétan még nem emeltem ki, de az én-üzenetek már megjelentek a korábban bemutatott példákban, sőt, amikor az érzésünket, igényünket fogalmazzuk meg, akkor is ez a közlési mód kerül előtérbe. Az én-üzenet eleme az asszertív kommunikációnak, használata elkerülhetetlen. Nagy előnye, hogy segítségével ki tudjuk mondani érzéseinket, valamint el tudjuk kerülni azt, hogy arról beszéljünk, hogy a másikkal mi a „baj”, a másikban mi a „hiba”. Helyette igényeinket és érzéseinket tudjuk kiemelni.
Konfliktuskezelésben is hatékonyan alkalmazható, ugyanis az így felépített mondattal nehéz vitába szállni, ráadásul a beszélgetés hevében a másikat kisebb eséllyel tudom megbántani, hiszen az én-üzenetek sosem minősítő jellegűek. Azt tudom kifejezni, hogy én magam hogyan viszonyulok az adott kérdéshez, problémához, mit érzek az adott szituációban. Mivel saját megélésemet adom át, így nem kell a másiknak védekeznie, lehetőséget kap arra, hogy ő is világosan és egyértelműen közölje saját szándékát, indíttatását.
Az én-üzenet ellentéte a te-üzenet, amelyben beszélgetőtársunkra kerül a hangsúly. A te-üzenetben a legtöbbször bírálunk, utasítunk vagy tényként közöljük véleményünket. Az alábbi példák jól szemléltetik a kettő közötti különbséget.*
Te nyelv: Lefoglalhatnád magad már végre! Képtelen vagy egy kicsit jól érezni magad nélkülem?
Én nyelv: Szeretnék most egy kicsit egyedül lenni.
Te nyelv: Csak egy idióta képes feladni a biztonságos munkahelyét úgy, hogy nincs helyette másik!
Én nyelv: Azért lettem nagyon ideges, mert aggódom, hogy miből fogsz megélni, amíg nem találsz másik munkát.
Te nyelv: szerinted ez normális, hogy te olvasol, amikor itt van az egész család!
Én nyelv: Légy szíves, segíts teríteni, mert azt sem tudom, hogy hol áll a fejem.
Mikor használjunk én-üzenetet?
Hasznos lehet abban az esetben, ha valamit szeretnénk közölni a másikkal, ugyanis nagyon jó indítása lehet egy véleménycserének vagy egy olyan beszélgetésnek, ahol feltételezzük, hogy a másik fél nem biztos, hogy ugyan azon a véleményen van, mint mi. Előnye, hogy ha tényleg helyesen és tudatosan használjuk, akkor nem tartalmaz gorombaságot vagy tapintatlanságot.
Azonban csak akkor tudjuk már ezt igazán jól használni, ha ismerjük érzéseinket, igényeinket és képesek vagyunk arra, hogy ezt meg is fogalmazzuk a másik fél számára. Több szakkönyv is az asszertív kommunikáció első elemeként kezeli az én-üzeneteket. Azonban szerintem csak akkor leszünk használatával hitelesek, ha az önképünk, a beszélővel való viszonyunk saját magunk előtt tisztázott.
*A bemutatott példákat Pintér Tamás Az asszertivitás világa 2. című könyvből vettem át.