Mi van az értő figyelem hátterében? Értsd meg!

„Valódi dialógust csak azok tudnak egymással folytatni, akiket érdekelnek embertásaik. Csak az képes másokat igazán meghallgatni és nekik válaszolni, aki lemond a hatalomról és az erőszakról. Ne feledjük, hogy az értelem szó a megérteni igéből származik. Márpedig értelmesnek csak azok az emberek nevezhetők, akik megtanulták, hogy mások gondolatait félelem és védekezési manőver nélkül fogadják.” (Josef Rattner)

A videóban láthattad, hogy milyen az, amikor valaki ad figyelmet a másiknak, és milyen az, amikor nem. Meg is akad a beszélgetésünk, amikor én már csak testben vagyok jelen a dialógusban. Akkor már Évi is sejtette, hogy valami oka van annak, hogy azt kértem tőle, hogy kamera előtt mesélje el, hogy mostanában mi van vele. A beszélgetésnek ezen a pontján látható, hogy kellemetlenül is érzi magát. Pontosan ez van, amikor nem kapunk kellő figyelmet. Éppen ezért ha értő figyelemről beszélünk, akkor az nem azt jelenti, hogy csak meghallgatom a másikat, hanem azt is, hogy tényleg jelen vagyok. Nagyon érdekes, de bizony az értő figyelmet is tanulni kell.

Ha valaki mesél nekünk, akkor a történet hallgatása közben érzéseink felerősödnek. Lehetünk nyitottak, kíváncsiak, irigyek, zártak, tehetetlenek vagy éppen türelmetlenek. Ezek az érzések függnek attól, hogy milyen a másik emberrel a viszonyunk, de függnek az aktuális lelkiállapotunktól, hangulatunktól és a beszélő hangulatától és attól is, hogy a hallott információ mennyire releváns számunkra.

Amikor nagyon sietünk valahová és megállít az egyik kollégánk, akkor általában az jár a fejünkben, hogy mikor hagyja már abban, vagy hogy hol tudom megtörni a beszélgetést, mit mondjak, hogy miért zárjuk le. Még az is a fejünkben motoszkál ilyenkor, hogy miért és hová kell sietünk, mi van, ha nem érünk ide. Aki kellően asszertív – és egyébként fontos számára a kolléga mondandója is – bátran kifejezheti igényét. „Fontos számomra, amit mondasz, de sietnem kell, időre megyek. Felhívhatlak este?

Az aktív hallgatás

Az értő figyelem legfontosabb összetevője az aktív hallgatás, amelynek segítségével dekódolni és értelmezni tudjuk a hallottakat. Az aktív hallgatásnak három szintje van, vélhetően a hétköznapi életben mindhárom szintet használod, legfeljebb eddig még nem volt tudatos számodra.

1.      Szint:

Biztosan veled is volt már olyan, hogy telefonon beszéltél valakivel és amikor letetted a telefont, akkor nem is tudtad, hogy miről volt szó. Mert közben azon járt az agyad, hogy be kell még vásárolnod, el kell még küldened egy e-mailt, vagy el fogsz késni a következő megbeszélésedről. Nos, ez az első szint, amikor hallod a másik ember hangját, látod, hogy beszél hozzád, de egyáltalán nem jut át hozzád az üzenet. Az első témakör első leckéjében volt már szó arról, hogy mi a kommunikáció. Ott azt láthattad, hogy ha az üzenetet nem fogadja a másik fél, akkor valójában nem is beszélhetünk kommunikációról. Ez az első szint tehát ennek a határán zajlik, hiszen ha van is olyan része a beszélgetésnek, amelyre emlékszünk, mégis van, ami „kiesik”, akkor lényegében az üzenet átadása nem történik meg.

2.      Szint

Ezen a szinten már pontosan hallod, amit a másik mond, azonban a saját érzéseid, a saját kommentárjaid és tapasztalataid hangosak. A beszélgetés közben tanácsokat fogalmazol meg, és azon gondolkodsz, hogy mit kellene válaszolnod, hogyan reagáld le. Ebben az esetben már figyelsz a másikra, de még nem jutottál el arra a szintre, hogy a hallgatásod ítélkezésmentes legyen. A saját „mozid”, a saját véleményed és érzéseid erősebbek annál, hogy objektíven hallgasd a történetet. Évivel való beszélgetésünknél is látható, hogy én is visszacsúsztam a második szintre, amikor arról beszéltem, hogy gyermek mellett mennyire nem lehet pihenni. Az agyam azon járt, hogy én hogyan éltem meg ezt az időszakot, teljesen lekapcsolódtam Éviről. És aztán meg is akadt a beszélgetésünk.

3.      szint

A harmadik szint képviseli a minőségi, az aktív hallgatás szintjét. Ez a szint azért különleges, mert megköveteli a teljes jelenlétet és figyelmet, ez alkotja az erőszakmentes kommunikáció alappillérét. Ezen a szinten képesekké válunk arra, hogy a másik problémáját emeljük a fókuszba. Amikor aktívan hallgatunk, akkor empátiával fordulunk a másik iránt, nyitottak, türelmesek vagyunk és elfogadók. Nincs bennünk prekoncepció és nincs bennünk következtetés. Ez a kommunikációnak egy nagyon magas szintjét feltételezi és ahogy korábban utaltam rá, kellő idő és energia szükséges hozzá.

Jogos az a felvetés, hogy van-e erre minden élethelyzetben, minden esetben lehetőségünk. A válasz egyértelműen az, hogy NINCS. Az időnk véges, nem mindig fordulhatunk mindenki felé teljes figyelemmel. Ha ezt tennénk, akkor kimerülnénk. Azonban ha javítani szeretnénk a kommunikációnkon, ha csökkenteni szeretnénk konfliktusaink számát, akkor a lehető legtöbb esetben fókuszálni kell erre a fajta figyelemre.

MEGÁLLÓ: Mi van, ha nem sikerül?

Egyszerűen a tananyagnak ezen a részén fontosnak érzek egy közbeékelést, egy pici megállót. Az értő figyelem és ezen belül az aktív hallgatás megvalósítása nem könnyű! A következő gyakorlati feladat abban segít, hogy hogyan tedd a hétköznapjaid részévé.

A gyakorlást és a fejlődés nagyon fontos, de ne legyél magaddal szemben türelmetlen!

Elképzelhető, hogy hosszú évek gyakorlatán, berögződésén kell változtatnod. Kommunikációs stílusunkat, hozzáállásunkat nagyon sok tényező befolyásolja. Függ a neveltetésünktől, a habitusunktól, személyiségünktől. Nem az a cél, hogy az asszertivitás érdekében teljesen „kifordulj” magadból és olyan legyél, amilyen egyébként nem vagy. Nem az a cél, hogy az új elméleteknek köszönhetően kényelmetlenül érezd magad. Az asszertivitásnak az a célja, hogy segítsen, könnyebbé tegye a hétköznapjaidat, könnyebbé tegye az emberekkel való kommunikációdat. Így amikor változtatni szeretnél egy-egy berögzött viselkedéseden, reakciódon, mindig légy türelmes. Néhány tipp, hogy a változás örömöt okozzon és ne frusztrációt!

Tippek:

–          Döntsd el, hogy mekkora lépésekkel szeretnél haladni és mi az, amivel tudsz azonosulni!

–          Ha egyelőre nehéz a másikra való figyelés, akkor ne 2 hétig, hanem egy hónapig gyakorold!

–          Állj meg, haladj lassabban!

–          Mérd fel a környezetedet, ha azt tapasztalod, hogy mindenkitől nagyon messze áll az erőszakmentes kommunikáció és nehezen értenek meg, akkor se add fel, de vedd figyelembe, hogy a környezetedet nem tudod megváltoztatni.