Tények és vélemények elválasztása

Elméletben már készen állsz arra, hogy érzéseidet, igényeidet be tudd azonosítani. Azért írom, hogy elméletben, mert már biztosan Te is ráébredtél, hogy ezek gyakorlatban történő tudatosítása és használata több hónapot vesz igénybe. Újra megjegyzem, hogy légy türelmes magaddal, már az is nagyszerű eredmény, ha egy-egy beszélgetésnél felismered, hogy partnered érzéseket fejezett-e ki, meg tudta-e fogalmazni igényeit? Vagy ha ő nem tudta, Te felismerted-e, hogy éppen ott mi lehetett az igénye. Ha egy-egy beszélgetésben már erre a szintre eljutsz, hidd el, fejlődtél!

Amint az érzelmek és a szükségletek beazonosításra kerültek, akkor fogod tudni szétválasztani a tényeket és véleményeket. Rosenberg szerint az erőszakmentes kommunikáció első alkotóelemének az a feladata, hogy a megfigyelést és az ítélkezést szétválassza. A megfigyelésről, vagyis az értő figyelemről a későbbiekben lesz szó.

Gyakran előfordul, hogy a beszélgetések során természetesnek vesszük azt a tényt, hogy egyféle valóság létezik, mégpedig az, amit mi annak gondolunk. Ilyenkor használjuk a „tévedsz”, „ez nem igaz”, „nincs így” fordulatokat.

Természetesen egy beszélgetés során sosem maradhatunk teljesen objektívek, ez lehetetlen, de ha csak a saját véleményünket vesszük igaznak, akkor hamis következtetésekre juthatunk. A hangsúly azon van, hogy képesek legyünk a tényt és a véleményt kettéválasztani. Nem az a feladat, hogy minden esetben tartózkodjunk a véleményünk kinyilvánításától, csupán az, hogy legyünk tudatában annak, mikor mondunk véleményt. Sőt, Rosenberg arra biztat bennünket, hogy a merev általánosítások helyett éljünk a véleményünkkel, azonban azt mindig időhöz és az adott környezethez konkrétan kapcsoljuk azt és a megfigyeléseink alapján alakítsuk ki.

Itt egy részlet Ruth Bebermeyer dalszövegéből, ez nagyszerűen példa arra, hogy milyen helyzetekben használunk címkézést. A címkézés is általánosítás, véleményalkotás, amit a tények és körülmények figyelembe vétele nélkül alkotunk meg.

„Sosem találkoztam még lusta emberrel;

De olyan emberrel már igen, akit –

Amíg figyeltem őt – még sosem láttam futni.

És találkoztam már olyan emberrel is,

Aki néha megtette, hogy ebéd és vacsora között

ledőlt aludni, vagy otthon maradt egy esős napon.

De lusta az nem volt. Mielőtt bolondnak néznél,

Gondolkodj el, lusta volt-e ő valóban,

Vagy csak olyan dolgokat tett,

Amiért mi valakire a „lusta” címkét akasztjuk?”*

Ez esetben a „lusta” negatív megjelölés akadályozza azt, hogy a másik embert teljes egészében láthassuk. Most pedig néhány példán keresztül azt mutatom be, hogy milyen, ha a vélemény és a tény keveredik, illetve szétválasztásra kerül.*

Mondatok, amelyekben az értékítélet keveredik a megfigyeléssel

–          Dani halogatja a teendőit.

–          Kiss Béla rossz focista.

–          János csúnya.

–          Túlságosan bőkezű vagy.

Mondatok, amelyekben az értékítélet és a megfigyelés szétválik

–          Dani a vizsgáira csak az azokat megelőző este kezd el tanulni.

–          Kiss Béla az előző 20 meccsen egyetlen gólt sem lőtt

–          Nekem nem tetszik János külseje.

–          Amikor azt látom, hogy az ebédpénzedet az utolsó fillérig másoknak adod, akkor azt gondolom, hogy túlságosan bőkezű vagy.

*Az idézet és a példák Marshall B. Rosenberg A szavak ablakok vagy falak c. könyvéből származnak.